Calzoni con petto di pollo
(más néven csirkefantázia "digó gatyában")
Hozzávalók 4 személyre:
És itt tenném hozzá, hogy nagyon durván laktató. Első alkalommal tényleg 4 főre készítettem el, de miután a nagyobb étkűek is igen nehezen bírtak el vele, másodszorra már kapásból 8 részre osztottam.)
A tésztához:
# 80 dkg liszt
# 5 dkg élesztő
# 4 dl víz
# 1 dl száraz fehérbor (ha nincs otthon, akkor vízből plusz 1dl)
# 1 teáskanál cukor
# 3 teáskanál só
# 1 teáskanál oregánó
# 3 evőkanál olívaolaj (sima étolaj is megteszi)
A szószhoz:
# 1 fej hagyma
# 3 gerezd fokhagyma
# 2 doboz darabolt, hámozott paradicsom konzerv
# 2 evőkanál cukor
# fél dl olívaolaj (sima étolaj itt is megteszi)
# fűszerek: oregánó, bazsalikom, zsálya, só, bors
A töltelékhez:
# 50 dkg csirkemellfilé
# 15 dkg csirkemáj (én egy picit többet szoktam rakni, illetve készítek máj nélkülit is, mert nem mindenki szereti)
# 20 dkg gomba (tetszőleges, konzerv is megteszi)
# 4 szelet füstölt sonka (lehelet vékony)
# 20 dkg mozzarella (ha épp nincs otthon, akkor trappista, vagy füstölt sajt is megteszi)
# 1 csokor friss petrezselyem
# fél dl olívaolaj (vagy étolaj...)
Elkészítés:
Először is a tésztát készítem el. Fontos hogy a hozzávalók langyosak legyenek! 1 dl vízből, 2 evőkanál lisztből, az élesztőből és a cukorból kovászt készítek (habverővel összekeverem), amit langyos helyen felfuttatok (kb. 10 perc). A többi lisztet (dagasztó)tálba teszem, hozzáadom az időközben megkelt kovászt, bort, sót, oregánót és a megmaradt vizet, majd kézzel dagasztom. Akinek van dagasztógépe, vagy a kenyérsütője tud külön dagasztani is, az megspórolja a meló egyik legfárasztóbb részét. :) Közben hozzáadom az olajat. A tészta akkor jó, ha kissé hólyagos, és szépen elválik az edény falától. Konyharuhával letakarom, és langyos helyen 1 órán át kelesztem.
Ezalatt elkészítem a szószt. A hagymát kettőbe, majd vékony csíkokra vágom, és kevés olajon megfonnyasztom. Nem barnára, csak üvegesre. A fokhagymát fokhagymanyomón áttöröm vagy apróra vágom, majd a hagymához adom. Gyorsan összeforgatom, hogy a fokhagyma ne égjen meg, majd hozzáöntöm a hámozott és darabokra vágott paradicsomot. Az az igazi, ha friss paradicsomból készítjük, ennek hiányában a konzerv is tökéletesen megfelel. Cukorral meghintem (minden paradicsommal készült ételhez adok pici cukrot, hogy ne legyen olyan savas), fűszerezem tetszés szerint, majd lassú tűzön beforralom mártás sűrűségűre. Ha kész, félrehúzom, és nekilátok a raguhoz.
A csirkemelleket és a májat a tokányhoz hasonlóan kis csíkokra, a gombát apró darabokra vágom, a sonkaszeleteket pedig felcsíkozom. A májat kis serpenyőben kevés sóval, kevés olajon, nagy lángon rázogatva lepirítom, aztán félreteszem. A gombát egy nagyobb serpenyőben ugyancsak kevés olajon hirtelen lepirítom, sózom, borsozom, rávetek egy csokor durvára vágott zöldpetrezselymet, hozzáadom a húst, és tovább pirítom, ügyelve arra, hogy a csirke ne száradjon ki. Miután megpuhult, hozzáadom a szószt, utánaízesítem, és összeforralom.
Ezalatt a tészta szépen megkelt, így nem marad más hátra, mint hogy megtöltsem a "gatyákat" (calzone=nadrág). Lisztezett deszkán a tésztát picit átgyúrom, 4 (de inkább 8) egyenlő részre osztom. A cipókat egyenként kb. 30 cm átmérőjű pizzalapokká nyújtom. Két összehajtogatási módszer van. Az eredeti recept szerint: A lapokat képzeletben megfelezem, és az egyik felére ráhalmozom a tölteléket. Először a májat (aki nem szereti, az kihagyja), rá a sonkacsíkokat, majd a ragut. (Aki szereti a csípőset, az most dobjon rá néhány szelet hegyes erőspaprikát.) Végül karikára szelt mozzarellát teszek a halom tetejére. Ügyelek rá, hogy a tésztalap szélén kb. 2 cm szabadon maradjon, és túl sok töltelék ne kerüljön a lapra, mivel most a tésztalap üres felét ráhajtom a töltelékesre, a széleket pedig jól összenyomkodom. Sőt! Ha kedvünk tartja és van rá időnk és némi szépérzékünk – bár az étel élvezeti értékén semmit sem emel - a szélét redőzhetjük, mint a pirogot. A másik összehajtogatási módszer szerint - én így csinálom - a lapok közepére halmozom a töltelékeket - sorrend ugyanaz, mint fent - és a tészta széleit ráhajtogatom a töltelékre, amolyan batyukat formázva. A végén hústűvel vagy fogpiszkálóval meg is tűzöm, hogy ne csússzon szét.
A "töltött gatyákat" olajozott sütőlemezre helyezem, felvert tojással megkenem, villával pár helyen megszurkálom (ez fontos, különben sütés közben a gőz szétnyomja a batyut). Lehetőleg légkeveréses sütőben 180 fokon kb. 25 perc alatt készre sütöm. Akkor jó, ha a tészta teteje szép piros, enyhén kopogós. Tálaláskor kerüljön az asztalra a ketchup (már csak a gyerekek miatt is kötelező), de a totális ízorgia eléréséhez bátran locsoljuk meg az étket jóféle Worchestershire öntettel.
Megjegyzés:
A Calzone olasz eredetű étel, tésztája és alapmártása gyakorlatilag megegyezik a pizzáéval. Többnyire a feltét is hasonló, ízlés szerint ezerféleképpen variálható. Hogy jobban csússzon a falat, egy üveg jó Cabernet Sauvignon illik hozzá.:)
Mivel kiadós adagról van szó, nem kötelező egyszerre elfogyasztani. Maga a tészta is fagyasztható, de a betöltött calzonik is, fóliába tekerve. Felengedéshez viszont a lassú olvasztás javasolt, mikró semmiképp. De ha csak szimplán megmaradt az ebéd után, hűtőbe be és vacsorára vagy másnap is nagyon finom, akár hidegen is.


